Fövenyparton
Az óra akkor állhatott meg Az idő nem Az
idő szerencsére szarik az órákra és a
félreérthető érzelmekre Végül csak annyit
kellett megértenie az őszinteségnek egy
ponton találkoznia kell a durvasággal A
többi már menni fog magától gondolta Ahogy
eddig Szóval szórta be az álom parcelláit
Az ábránd parcelláit sóval szórta be a szél
Azt gondolta magáról neki menni fog hogy az
őszinteségét akár durvasággal szórja szét
Egy ponton találkozott a megértéssel és egy
ponton érthette félre az őszinteséget mint
elkorhadt kategóriát Az érzelmek pedig
szartak erre Kiköpték a szennyes fövénypartra
Anzix – esővel
Nézi ahogy elered Megáll Ismét elered
Majd újra megáll az őszi záporeső Ül a
49-es megállójában Lecsókolbászt
zabál Telne neki rendes ebédre is De ezt
kívánta meg Kiflimorzsák peregnek lábához
Ha nem esne madarak szállnák meg De még esik
Így csak elázott tollú angyalok gyűlnek köré
Akkor elázott szárnyú angyalok gyűltek köré
A felhők kiflialakban szétterültek Az ég
madarai morzsaként zuhantak alá Rendes
ebédre vágyott Zabálni akár az emberek
nem lecsókolbászt enni esőverte megálló
védelme alatt 49x eredt el az
eső Ő meg csak nézte Csak nézte És csak nézte
Tökéletes kivitelezés
Ne töröld a testedet belém Emlékezett rá
Ennyit mondott és soha többé nem fordult vissza
Az idő díszletei pedig összezártak mögötte
Pedig előtte még volt saját végjátéka
Tökéletesen kivitelezett fejest ugrott
a hetedik emeletről Az aszfalt meg se
csobbant Így mondták el neki És ő elhitte ezt
Emlékezetében minden úgy csobban ahogy azt
elmondták A hetedikről fejjel az aszfaltra
tökéletesen kivitelezett zuhanással
Persze előre megtervezte a végjátékát
A díszleteket is összezárta maga mögött
Az idő nem fordul vissza morogta Különben
ő törölte a testét belém Így emlékezem
(Megjelent az Alföld 2022/12-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Ulrich Gábor grafikája.)
Hozzászólások